A Vršič alatti sárga vörösfenyők védelmében a jesenicei hegymászók nagy jubileumot ünnepelnek – az általuk kezelt Erjavčeva-kunyhó 100 éves fennállását. Ez egyike azon kevés szlovéniai hegyi előőrsöknek, amelyek télen is nyitva vannak.

A Vršeška úttól egy kőhajításnyira, a 22. kanyar után, egy dombon, vörösfenyők védelmében áll az Erjavčeva házikó, amely Fran Erjavec szlovén természettudósról kapta a nevét. A németek már 1901-ben felépítették az első kunyhót ezen a helyen. A Vosshütte, ahogyan nevezték, az első világháború alatt a Vršicei út építői használták, majd szlovén kézbe került.

“Amikor az első világháború után a Szlovén Hegymászó Társaság tagjai átvették az egyébként rossz állapotban lévő hüttét, az minden bizonnyal nagyszerű tevékenységet jelentett minden hegymászónak, különösen a hegyek szerelmeseinek. Másfelől abban az időben a szlovénok nemzeti öntudatának erősítése szempontjából is fontos volt” – hangsúlyozza Janko Rabič a Jesenicei Hegyközségi Egyesület részéről.

A Prisank, Mojstrovka falai alatti biztonságos menedékhelyet a második világháború után a jesenicei hegyi társaságok vették át. A kunyhót felújították és 1922-ben nyitották meg. A kunyhóban hamarosan villanyt és telefont szereltek fel. És – ami akkor is és ma is kivételes volt – a kunyhó egész évben nyitva volt. “Ez akkoriban nagyon-nagyon fontos volt a szlovén alpinizmus számára. Néha három, négy vagy akár öt generációt is összegyűjtöttünk. Uroš Zupančič, később Janez Kunstelj sokat tudott és sokat tudott mondani. És ha nyitott fülekkel és szemekkel rendelkeztél, sokat tanulhattál” – emlékszik vissza Klemen Volontar nemzetközi hegyi vezető.

Egyik télen a völgy szinte megközelíthetetlen volt.

Mint Ivo Ščavničar, a Jesenicei Hegymászó Egyesület elnöke elmondta, télen sok tanfolyamot tartanak az Erjavčeva kočában, ahol a fiatalokat megtanítják, hogyan kell télen a hegyekben viselkedni, valamint tanfolyamokat tartanak azoknak, akik téli túravezetésre készülnek. De a Vršič tél még ma is mutatja a fogait. A hágó tetején évekkel ezelőtt még több mint tíz méteres havat is becsültek, és még ennél is többet a hágónyeregben. Ugyanakkor Ščavničar elismeri, hogy a házikó gondozóinak keresése nagy kihívást jelent. “Voltak időszakok, amikor a völgy szinte megközelíthetetlen volt. Tisztában kell lennünk azzal, hogy itt is fennáll a földcsuszamlás veszélye, így voltak olyan pillanatok, amikor el voltak vágva a világtól” – mondta.

A közelmúltig csak május elsején szántották fel az utat, ezért sok árut cipeltünk a hátizsákjainkban – emlékeznek vissza a beszélgetőpartnerek. “Szükség volt a taposásra. Néha derékig ért a hó. Ilyenkor egy kicsit felszántottuk és egy kicsit másztunk. Egyszóval így minden hétvégén tele volt a kunyhó. De voltak olyan időszakok is, amikor ennyire tele volt, az újabb időkben. Még a gondnokért is jöttünk helikopterrel. A nagy fordulópont az volt, amikor a kunyhót lebontották, és újat építettek. Emiatt jó pár évig zárva volt, és elvesztette az összes törzsvendégét” – mondta Volontar.

Ščavničar szerint az új házikó egyre nagyobb hírnévre tesz szert. “Folyamatosan alkalmazkodunk a látogatók kívánságaihoz és igényeihez. Úgy gondolom, hogy ez a házikó lassan elnyeri azt a melegséget, amelyre fiatalkoromból emlékszem” – mondta a Jesenicei Hegymászó Egyesület elnöke. Ezért igyekeznek megőrizni és újraéleszteni az eredeti hegyi szellemet, miközben gondoskodnak a kényelemről és a mindig biztonságos megközelítésről. “Mivel melegszívű, boldog, céltudatos és szorgalmas emberek vagyunk, azt is tudjuk, hogyan tegyük magunkat boldoggá. Egyszóval hegymászók vagyunk” – hangsúlyozta Janko Rabič.