Soča Front – Isonzó Front
Soča Front - Isonzó Front
Soča Front – Isonzó Front
A legvéresebb katonai összecsapás a Vršič-hágó körüli hegyvidéki terepen
Az első világháború 1914. június 28-án, Szarajevóban egy lövéssel kezdődött. Gavrilo Princip egy fiatal bosnyák merényletet követett el Ferenc Ferdinánd főhercegetFerdinánd Ferdinándot, az osztrák-magyar trónörököst. Európa államai két nagy politikai és katonai blokkot alkottak a szövetséges hatalmakból. Az egyik oldalon Ausztria-Magyarország, Németország, Olaszország és Törökország. A másik oldalon Anglia, Franciaország, Oroszország, Szerbia, Montenegró, Japán. Minden oldalról hadüzenetek következtek, és 1914. augusztus 4-én megkezdődött az I. világháború több fronton és csatatéren: a nyugati front az Északi-tengertől a svájci határig ért, ahol a szemben álló erők az angol/francia és a német hadseregek voltak. A keleti front, ahol Osztrák-Magyarország Galíciában harcolt Oroszországgal, Németország pedig Kelet-Poroszországban, a Balti-tengertől a román határig. A második osztrák-magyar hadszíntér a balkáni front volt Szerbia ellen.
Soča Front - Isonzó Front
Soča Front – Isonzó Front
További frontok nyíltak meg, amikor Japán és Törökország is csatlakozott a háborúhoz. Igazán világméretű háborúvá akkor vált, amikor az Amerikai Egyesült Államok 1917-ben belépett a háborúba az angolok, franciák és oroszok oldalán. A háború Németország 1918. november 11-i kapitulációjával ért véget. A világ 57 államából 36 állam vett részt ebben a háborúban. 70 millió embert mozgósítottak, ebből 10 millióan haltak meg..
Kobarid / Caporetto városában a Soča-völgy (olaszul Isonzo), Szlovénia egyik legfestőibb vidékén található ma egy nagyszerű I. világháborús múzeum, az ún. Kobarid Múzeum. Egy helyi csoport kezdeményezésére 1992-ben megkapta a Valvasor-díjat, a legmagasabb szlovén múzeumi díjat, 1993-ban pedig az Európa Tanács múzeumi díját. A múzeumba évente rengeteg látogató érkezik Ausztriából, Olaszországból, Szlovéniából, Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából, Magyarországról és más országokból, hogy megtekintse az egyik legkegyetlenebb csatatér eseményeit bemutató, képekben és írott szavakban – levelekben és naplóbejegyzésekben – megörökített kiállítási tárgyakat. Megtekintik a kiállítási tárgyakat, tiszteletüket teszik és elgondolkodnak a háború pusztító borzalmairól.
A Hadimúzeum az I. világháborúban a Soča Fronton / Isonzó Fronton 1915-1917 között történt eseményeket mutatja be. Két és fél évig tartó, szinte statikus harcokat fednek le, részletesen bemutatva a Soča Front csatáit, a történelem egyik legvéresebb, hegyvidéki terepen zajló katonai összecsapását.
A Soča Front akkor jött létre, amikor az addig semlegesnek nyilvánított Olaszország elhagyta szövetségeseit, és egyesítette erőit az angolokkal, franciákkal, oroszokkal…, és 23. 1915 májusában hadat üzent Ausztria-Magyarországnak. Az olaszok az oldalváltással további, az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező területek megszerzésére törekedtek, amelyek az Isztriai-félszigetig értek, beleértve Trst / Trieszt tengeri kikötőjét is.
Az egykori szövetségesek az úgynevezett Soča fronton, az osztrák-magyar határ délnyugati részén álltak egymással szemben. A 600 km hosszú vonal a három határ, Svájc-Olaszország-Ausztria találkozási pontjától Tirolon, Karnián és a Soča-völgyön át az Adriai-tengerig ért.
A fő akció a Soča-völgy feletti 90 km hosszú, meredek, sziklás és hegyes területen összpontosult, amely területet a szlovén nép ősidők óta lakott.
Véres küzdelem volt ez két óriás között, meredek sziklás terepen, a Krn hegyei között, Gambon és Vršič hágómindkét fél elszántan küzdött. Az olasz hadsereg a Vipava-völgyön keresztül a Ljubljanai-medence és Trieszt felé való áttörés érdekében. Az osztrák-magyar fél ugyanilyen eltökélt volt, hogy megőrizze természetesen megerősített pozícióját a sziklás hegycsúcsok határán.
Két nagyhatalom, az olasz és az osztrák-magyar harc volt ez egy olyan területért, amely a két parton települt le. Soča folyó két partján és délebbre, az Adriai-tenger felé a szlovén népek által. Az erről a területről származó férfiak többségét az osztrák-magyar hadseregbe sorozták be, azonban kisebb számban, az olasz határokon belül élők az olasz hadseregbe. Itt zajlottak a világháború legvéresebb csatái és a szlovén területen a legvadabbak, ami az elesett, sebesült és megcsonkított katonákat, valamint a megfosztott, hontalanná vált lakosságot illeti.
Soča Front – Isonzó Front
Az osztrák oldalon a lakosokat kiürítették a falvakból, és elköltöztették őket Kárpátaljára / Kranjskába. Az osztrák hatóságok 80 000 falusi lakost telepítettek ki otthonukból a Soča völgyében és Gorica környékén (Goriška és Posočje). Az olaszok a Soča fronton a maguk részéről mintegy 12 000 szlovén lakost száműztek, szétszórva őket Olaszország egész területén. Mindezek az emberek csak 1919-ben tértek vissza elpusztult otthonaikba és feldúlt földjeikre.
A Soča Front a 12 offenzívája során, amelyek közül néhány nagyobb volt, és ahol a pusztításon és az emberveszteségen kívül nem sok mindent nyertek vagy veszítettek, a két oldal kisebb előrenyomulásait és visszavonulásait leszámítva végig statikus maradt. Közben új stratégiákat alkalmaztak, beleértve a gázt, aknavetőket, a pusztítás eszközeit, amelyek újszerűek voltak, és hatalmas emberveszteséget eredményeztek.
Soča Front I. csata (1915. június 23. – július 7.) Az olasz hadsereg megpróbálta elfoglalni a Tolmin és Gorica melletti hídfőket a Soča folyón.
Soča Front II. csata (1915. július 18. – augusztus 10.) Újabb kísérlet a goricai hídfő ellen. Az olaszok némi előnyt szereztek, majd elvesztették.
III. csata a Soča fronton (1915. október 18. – november 4.) Az olaszok újabb kísérlete az állások és a hídfő elfoglalására. Először használtak repülőgépeket. Sikertelenül.
Soča Front IV. ütközet (1915. november 10. – december 5.) Heves, mindent elsöprő kísérlet Gorica városának bevételére, tüzérség és repülőgépek bevetésével, a szisztematikus pusztítás céljával. Csak néhány elpusztított külvárosi területet sikerült bevenni.
V. csata a Soča fronton (1916. március 11-16.) A Tolmin és Gorica elfoglalására tett kísérlet ismét sikertelen volt.
VI. csata a Soča fronton (1916. augusztus 6-17.) Az olasz hadsereg két fő célpontja Gorica és a Doberdob síkság volt. Ezúttal sikerrel vették be Gorica romvárosát és Doberdob síkságát, míg az osztrák hadsereg visszavonult a segédvonalába. Az olaszok megpróbálták őket tovább visszaszorítani, de csak Opatje selo települést sikerült elfoglalniuk. Fő céljukat, hogy átverekedjék magukat a stratégiailag fontos tengeri kikötőig, Trst/Triesztig, ismét nem sikerült elérniük.
VII. szocdem csata (1916. szeptember 14-17.) Az olaszok a védőket a Miren-vár és egyes állásaik mögé szorították.
VIII. csata a Soča fronton (1916. október 10-12.) Az olaszok elhanyagolható előnyöket értek el.
IX. csata a Soča fronton (1916. október 31. – november 4.) Az olasz repülőgépek bombázták Sežana városát, valamint Dutovlje és Miramar falvakat. Három ütközet heves rohamaiban az olaszok 3-4 kilométert haladtak előre, de az áttörés Trieszt felé nem sikerült.
X. csata a Soča fronton (1917. május 12. – június 5.) Újabb kísérlet Trieszt ellen a Vipava-völgy kapuján keresztül. Három nagyobb támadásra került sor. A végén az osztrákok visszaszerezték az elvesztett állásokat a Flondar-Fornazza-Vršič vonalon.
XI. csata a Soča Fronton (1917. augusztus 17. – szeptember 15.) Ez jelentette a legnagyobb erőfeszítést az olaszok részéről, azt akarták, hogy ez legyen az utolsó és döntő csata. A fő hadszíntér a Soča folyón lévő Tolmin és a tenger között volt. Sikereket értek el és több helyen előrenyomultak, visszavonulásra kényszerítve az osztrák hadsereget. A meggyengült osztrák seregnek nagyszabású ellentámadást kellett előkészítenie, ha meg akarta állítani az olaszok további előrenyomulását.
A 11. Soča Front csatája volt a 12 Soča-csaták közül a legvéresebb katonai összecsapás, és a legvadabb, amely valaha is szlovén földön zajlott. A 27 nap alatt 40 000 olasz katona halt meg, 108 000 megsebesült. Az osztrák-magyar oldalon 10 000 halott, 45 000 sebesült, 20 000 beteg és 30 000 eltűnt volt.

Soča Front – Isonzó Front
A lőszerfelhasználás óriási volt. Az olaszok közel 3 millió gránátot, az osztrák-magyar hadsereg 1.500.000 gránátot lőtt ki könnyű tüzérségből, 250.000-et középsúlyú és 22.000-et nehéz aknavetőkből. A tüzérség ereje és használata a Soča fronton iszonyúan megnőtt az 1. csata óta, amikor az osztrákok 55.000 gránátot lőttek ki.
XII. szocreál frontcsata (1917. október 24. – október 27.) Az ellentámadás előkészítéseként és a csapathiányra való tekintettel I. Károly császár segítséget kért II. Vilmos német császártól. A németek beleegyeztek, és nagyszabású meglepetésszerű támadást készítettek elő az északi Felső-Soča felől. A segítség csapatokban érkezett, amit mérges gáz bevetésével, valamint a gyalogság és a tüzérség összehangolt akciójával támogattak. Az olasz hadsereget sikeresen kiszorították azokból az állásokból, amelyeket az előző támadás során szereztek.
Ez volt a Soča front utolsó csatája, az olasz hadsereg szétziláltan vonult vissza, vagy nagy számban esett fogságba.
1915 májusától 1917 októberéig több mint egymillió ember vesztette életét, és számtalan sebesült, csonkolt vagy eltűnt. Leírhatatlan pusztítást, valóságos emberi, ökológiai és gazdasági katasztrófát hagytak maguk után.
Egy osztrák hadtörténeti tanulmány Osztrák-Magyarország utolsó háborúja azt az értékelést tette, hogy a 87. gyalogezred Celjéből Kárpátalján, a Škabriel Mali Vrh-ért vívott csatája volt a leghevesebb ütközet, amelyet bármely osztrák-magyar egység vívott a Monarchia történetében.
A véres háború éppoly értelmetlen volt, mint amilyen pusztító, és azért kezdődött, mert néhány olyan megye, amely nem rendelkezett gyarmati birtokokkal, szerette volna megszerezni azokat. Olaszország azzal a feltétellel lépett be a háborúba, hogy a szövetségesek átengedik neki a Trst/Trieszt és Isztria/Isztria területét. A szövetségesek a háború után eleget tettek ezeknek a követeléseknek, figyelmen kívül hagyva a szlovén lakosok jogait, akik az újonnan megalakult többnemzetiségű délszláv állam – a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság – részévé kívántak válni. A szlovén nép történelmének egy nagyon keserves időszaka kezdődött az egész szlovén partvidék/ Primorska és Goriška régió számára, amely az elnyomó olasz fasiszta rendszer alá került. Ez a második világháború végéig tartott, amikor az olasz fasiszta rezsim az állam teljes hatalmával minden erejét arra fordította, hogy a régió etnikai identitását szlovénről olaszra változtassa. A brutális elnyomás csak a II. világháború végén szűnt meg, amikor a területet a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasághoz csatolták, és az északi köztársaság – Szlovénia – részét képezte.
A Soča Front konfrontációját bonyolultabbá tette, hogy Ausztria-Magyarország többnemzetiségű állam volt, amelyben németek, magyarok, olaszok, szlovének, horvátok, szerbek, bosnyákok, csehek, szlovákok és lengyelek éltek. A brutális háború végén az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, és egy új történelmi korszaknak, a több nemzetállam létrejöttének színterét jelentette.
Az első világháborút követően létrejött Magyarország és Csehszlovákia nemzeti állama. Ezt követően a szlovének, horvátok és szerbek megalakították a többnemzetiségű szláv államukat, a Szerbek, Horvátok és Szlovénok Államát (1918-1929), amelyet később Jugoszláv Királyságra (1929-1941) kereszteltek át.
A második világháború után Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság lett (1945-1992). Szlovénia 1991-ben független demokratikus államként kinyilvánította szuverenitását, és Szlovén Köztársaság lett. Visszaszerezte néhány etnikai területét, beleértve a Soča folyó völgyét, de Triesztet szlovén környékével együtt Olaszországhoz csatolták.
Soča Front – Isonzo Front írta Aleksandra Ceferin – forrás: itt
Talapzat
A1-es poszter
A1-es poszter
A1-es poszter
A1-es poszter
Ajándékkártya
Talapzat
Talapzat
Szállás egy hegyi kunyhóban



Kirándulások és túrák a térképen
Következő úti célja Szlovénia?
Az Erjavčeva hütte egész évben nyitva van. Foglaljon szállást és töltsön el egy kis időt a Triglav Nemzeti Park (UNESCO) természeti paradicsomában, Kranjska Gora közelében, a Vršič hágón, a Triglav Nemzeti Park szívében.
Foglalja le tartózkodását


Ajándéktárgyak online boltja
Ajándékkártya